Shanghai 2006 - a második út /
Shanghai, the second journeySzerettem volna on-line blogolni, de amerre jártam igen gyéren voltam ellátva (lassú) internettel, igy marad az utólagos beszámoló. Remélem igy is élvezetes lesz.
Akkor hát kezdődjék a mese... Hej regö rejtem, hej regö rejtem...
I intented to write an on-line blog, however those places which I visited this time were a bit out of the civilization, lacking proper internet availability. So, this blog was written after returning home. Enjoy...Első nap: Shanghai 2007 szeptember / The first day, September 2007 in ShanghaiÉppen elmúlt a hurrikán, mikor megérkeztem. Még esős volt az idő, de már ki-ki bujt a nap.
I just arrived after the hurricane was away. It was still raining, but the sun shined sometimes.Irány a Történeti Múzeum. Csodálatos dolgok gyűjteménye több ezer évre visszamenőleg.
A bronzból készült edényektől...
Having a rainy day, I decided to make indoor program. I went to the Shanghai Museum. Items of ancient Chinese bronze...
... az agyagszobrokon keresztül ...
...
ceramics ...
... a csodálatosan diszitett mindennapi használati edényekig ...
and beautifully designed artifacts among many other treasures can be seen there.
Ezt a kannát akár egy mai designer is csinálhatta volna... sajna, 3000 évet elkésett.
This teapot could have been designed even these days, however, it was done 3000 years ago.
Egy Velasquez kép megmentése - Saving a Velasquez painting
"Tiziano-tól Goya-ig" cimmel a Prado időszakos kiállitása volt látható a múzeumban. Sajnos fényképezni nem volt szabad, igy illusztrációt nem tudok prezentálni, csak a storyt. Csodálva az albumokból ismert képeket megálltam egy katonát ábrázoló Velasquez kép előtt... amikor is arra lettem figyelmes, hogy az orrom előtt, kb 15cm-re a képtől viz folyik a padlóra a plafonról. -Te jó ég - gondoltam - ha ez belefolyik a képbe... Megyek a teremőrhöz és kézzel-lábbal magyarázom (a kinai nyevtudásom még nem elég ilyen bonyolult közlésekre), hogy mi történik. Szerencsére vette a lapot és "lőn rettenet, iszony és szörnyű sivalkodás". Népek elzavarva, kép leszedve, nekem sűrűn köszönve (hajlongás, tisztelgés). Az történt ugyanis, hogy odakint megint eleredt az eső és szépen befolyt a tetőn át a kiállitóterembe. Nekik blama, nekem jóleső érzés volt. Most akkor hős vagyok? :-P)
There was a temporary exhibition of the famous Prado Museum (Spain) titled "From Tiziano to Goya" at that time of my visit. Making photos was forbidden, so I cannot illustrate my story. It happened, that watching those famous paintings, known for me from albums and films, I was standing in front of a painting of Velasquez when suddenly realized that water drops down from the ceiling, right about 15cm from the painting.
"Good Lord!" I thought, "what if this dirty water gets on the painting?" I alarmed the watchmen gesturing heavily, as my Chinese is far from to express myself in such a situation. Luckily they understand immediately what was happening and sent people away, removed the painting from that dangerous place and thanked me as well for warning. Tere was a short, but heavy rain fall outside (remember! the taiphoon was just away) and the water got into the building somehow. What a blame for them! Anyway, I left the spot with a really good feeling and I asked myself whether I was a hero? :-p)
Ezzel el is telt a nap, gondoltam megérdemlek egy jó(?) kávét, hát bevettem magam a Starbucks-ba. A teraszról ezt láttam.
The program was finished here. I thought I deserved a good (?) coffee, so I went to a Starbucks. From there I saw this ...
Némi utcai kaja után nyugovóra tértem, hogy másnap a Sárga Hegyekbe (Huangshan) utazzam.
Later I had some "street-food" and went to bed, because next day I travelled to the Yellow Mountains (Huangshan).
2-3-4.nap Huangshan, A Sárga Hegyek - The Yellow Mountains
A Sárga Hegyek, kinai nevén Huangshan, Anhui tartományban, Shanghaitól nyugatra található. Nevezetes látványossága a magasba nyúló, fenyőkkel britott gránit csúcsok erdeje és a közöttük úszó felhők látványa. Állandó témája a kinai festészetnek és irodalomnak. Az UNESCO Világörökség része. A hegység 77, 1000 méternél is magasabb csúcsokból áll. A legmagasabb a Lotus csúcs a maga 1870 méterével. A hegység a mezoikumban keletkezett, kb 100 millió évvel ezelőtt, majd a gleccserek alkitották mai formájára a negyedkorban.
A Qin dinasztia koráig Yishan néven volt ismert a regió, mai nevét k.u. 747-ben kapta amikor is a hires költő Li Po először emliti ezen a néven egy költeményében.
The Yellow Mountains, also known as Yishan during the Qin Dynasty (211-207 B.C.), got its present name in 747 A.D.(the 6th year of the Tianbao reign of the Tang Dynasty), when Li Bai (701-762), the great Tang poet, wrote about them.
A cup of wine, under the flowering trees;
I drink alone, for no friend is near.
Raising my cup I beckon the bright moon,
For he, with my shadow, will make three men.
The moon, alas, is no drinker of wine;
Listless, my shadow creeps about at my side.
Yet with the moon as friend and the shadow as slave
I must make merry before the Spring is spent.
To the songs I sing the moon flickers her beams;
In the dance I weave my shadow tangles and breaks.
While we were sober, three shared the fun;
Now we are drunk, each goes his way.
May we long share our odd, inanimate feast,
And meet at last on the Cloudy River of the sky.
Szabadjon ide mellékelnem saját – nem művészi - forditásomat az ominózus versről:
獨酌無相親。
舉杯邀明月。
對影成三人。
月既不解飲。
影徒隨我身。
暫伴月將影。
行樂須及春。
我歌月徘徊。
我舞影零亂。
醒時同交歡。
醉後各分散。
永結無情遊。
相期邈雲漢。
Egy kupa bor a virágzó fák alatt
Magamban iszom, barátok nélkül.
S a holdra emelem kupám,
Mely árnyékom nyújtja hosszúra.
Ő nem issza borom, csak árnyékom csúsztatja halkan-hosszan el.
Hold baráttal s árny szolgával múlatom e tavaszt.
Dalomra rezdül sápadt sugara,
Táncomra törik a vetett árny.
Mig józanok valánk, hárman vigadtunk
Most elmém ködében egyedül vagyok, s ők elhagytak.
Ma hosszan osztoztunk hárman az ősi lakomán,
De holnap újra együtt utazunk a Sárga Hegyek felhős folyamán.
*
És most néhány kép, melyek önmagukért beszélnek:
Some shots as introduction:
Napfelkelte, hajnali 5 óra 10 perc
Sunrise at 5:10am
Csúcsok
Summits
Felhőfolyam a csúcsok közt
Floating clouds among the summits
.jpg)
Szakadék 1. - Valley No 1
Kár, hogy nem hangos kép, mert akkor a sikoltozásomat is lehetne hallani, miközben ezt a képet csináltam. Ugyanis ezen az ösvényen álltam,
What a pity that this this is a still photo! Otherwise you might hear my screaming when I did this pic - i have a terrible height fear :-).
csak éppen - az alig 50cm magas korlát után nem volt semmi, kivéve a szakadékot (kb 400m) mögöttem meg egy 90 fokos sziklafal.
There was a fence with about 50 cm height then the big nothing except of the deep valley in front and a 90 grade rocky wall behind me.
Na most több ilyen is volt, de túléltem és a látvány mindent megért!
Well, I experienced many such places here, but the view was worth of it!
Még egy szakadék....
Another cleft...
... na most ide már inkább nem mentem fel...
... well, I decided NOT TO CLIMB here up...
.jpg)
Meg ide se ...
Neither up here...
A növényvilág elég gazdag és sűrű. A többség az itt honos fenyőféle, a Huangshan Pine (
Pinus hwangshanensis).
15-20 méter magasra is megnő, jellemzőek a szinte vizszintesen kinyúló ágai.
There are more than 1500 species of plants, of which trees comprise one third. Very tipical is the Huangshan pine tree ((
Pinus hwangshanensis)
with its horizontal branches. So the Mount Huangshan occupy an important place in China's botanical research. Here you will find century-old pines, firs ginkgoes, Chinese torreyas, Chinese sweet gums, nanmus, camphorwoods and the precious Magua trees, remnants of the glacial era. The Mount Huangshan abound in flowering plants; many of them are rare ones, such as Goddess Flower, the Mount Huangshan Azalea as well as camellia, plum, lily crape myrtle, orchid, Spring Herald Ina Flower and so on. It has a rich store of medicinal herbs; more than 300 kinds are found here, the notable ones being glossy ganoderma, ginseng, Chinese goldthread rhizome and Chinese cinnamon.
De van itten cserjeféle,
és tölgy is.
Nos, ezek a napok azzal teltek, hogy hegynek föl, völgybe le. A gyönyörű táj és a ragyogó idő (napsütés, 25-30 fok!) igazi kikapcsolódást jelentett. Nem beszélve arról, hogy sikerült néhány kilót is leadnom :-)))
I really enjoyed these days, climbing the hills up and down. The warm weather (sunshine with 25-30 C!) just added more to the joy. Not to speak of the lost kilos :-)))
Az utolsó nap Huangshanban - The last day in Huangshan
Kirándulásom utolsó napján, mielőtt az ájszakai vonattal visszatértem Shanghaiba, sofőrt/idegenvezetőt fogadtam egész napra (150 yuanért, ami kb. 15 euronak felel meg). A jóember először elvitt a Huangshan lábához egy völgybe, ahol a hegyipatak völgyében mászkáltam néhány órát.
Before returning back to Shanghai with the night train , I hired a guide/driver (for about 150 yuan). The good man drove me to a valley at the bottom of the mountains. I have been walking some hours on the bank of a very clean and fresh creek.
Majd némi hűsölés után ...
After having a bit nap ...
... folytattuk utunkat Hongcun-ba.
... the excurtion was continued to Hongcun.
Hongcun a Huangshan lajtőtől délnyugatra fekvő kis falu. Az UNESCO Világörökség része. Érdekessége többek között, hogy alaprajza - némi fantáziával - ökörre emlékeztet.
Hongcun is a village in Yixian county, Anhui province, located near the southwest slope of Huangshan. The village is arranged - with a little phantasy - in the shape of an ox: A nearby hill (Leigang Hill) is interpreted as the head, and two trees standing on it mark the horns. Four bridges across the Jiyin stream can be seen as the legs and the houses of the village form the body.
A Jiyin patak fölött 4 hidon át lehet a faluba jutni.
Ime az egyik...
There are 4 bridges over Jiyin creek to get into the village, here is one of them...
Az egyébként festői falucska eléggé lepusztult és koszos, de talán a legszebb része a központban lévő tavacska.
Although this vilage is the declared as the World Heritage by UNESCO, looks fairly sloppy and dirty. However the pond in the center was really picturesque.
Ismét Shanghai 1 napra,
Shanghai again for 1 day stay,
aztán a meglevvel ki a reptérre, hogy elrepüljek Lhasa-ba.
then out to the airport with Maglev in order to fly to Lhasa.
Mintegy 6 órai repülőút után, Xian-i átszállással, megérkeztem Lhasa repülőterére, Gongarba. Kiszállva a gépből az első benyomásom lélegzetelállitó volt. Szó szerint. Ilyen vékony levegőt még az életben nem sikerült beszipákolnom. Nem volt kellemetlen érzés, de azért jókat kellett húzni a levegőből. A 3600 méter már magasság, akárhogyis. Miután összeszedtem magamat meg a csomagomat, a vezetőnk meg a csoportot, buszra szálltunk és kb 1 órás út után megérkeztünk Lhasaba. Ez a fél nap az akklimatizálódással meg az ismerkedéssel (a vacsoránál) telt el. Csoportunk 11 fős volt: egy kanadai házaspár, egy angol-kinai házaspár, egy indiai ürge, egy félmagyar osztrák, egy holland nő, egy olasz nővérpár, egy amerikai-kinai nyugdijas és jómagam.
After about 6 hours flight, with stopover in Xi'an, I arrived to Lhasa at Gongar airport. Getting out of the plane, my first experience was breathtaking. Literally. I have never ever experienced such a thin air! It was not uncomfortable, but I had to take deeper breath many times. After I collected my baggage and our guide collected the group members, we took a bus and went after about an hour drive arrived to our hotel. This day was finished with accommodation to the high altitude and with a get-together dinner. We've been 11 people in this group: a canadian couple, an english-chinese couple, a guy from India, a half-hungarian austrian, a dutch lady, two italian sisters and an american chinese gentleman and of course me.
Hamar nyugovóra tértünk, hogy másnap legyen erőnk az első programra: a Potala Palotára.
The dinner was finished early and all went to bed to collect energy for the first program next day: the Potala Palace.
LHASA, a Kínához tartozó Tibet Autonóm Terület (csü) fővárosa. 3650 m-rel a tengerszint felett, a Nyencsen Tangla (Nyainqentanglha)-hegység egy 7088 m-es csúcsának lábánál, a Lhásza folyó (a Brahmaputra mellékvize) közelében fekszik.
Lhasa (拉萨) is the capital of the Tibet autonomous region in China. It is located at 3650 meters (12 000 feet) above sea level on the northern slopes of the Himalayas, at the feet of the 7088m high Nyencsen Tangla mountains.
A Kr. u. IX. századra lett Tibet fővárosa. 842-ben meggyilkolták Tibet királyát, a nemzeti erők szétforgácsolódtak, a város elvesztette politikai rangját. Az elkövetkező évszázadokban Tibet vallási központja volt, lakosságát nagyrészt buddhista szerzetesek és laikusok alkották. 1642-től a XX. századig Lhásza újra a központi kormányzat székhelye volt. 1951-ben a Kínai Népköztársaság megszállta Tibetet, de a tibeti kormányzást csak 1959-ben szüntették meg, ekkor vezettek be közvetlen kínai igazgatást.
A Potala palotát a 7. században építették, - Songcengampo és a Tang dinasztiabeli Wencheng hercegnő házasságkötésekor. A szanszkrit budalát potalának vagy potának fordították, aminek eredeti jelentése Kuanjin szigete (Avalokitesvara), ezért a Potala palotát (Budala gong), a Második Potala hegynek is nevezik. A Potala palotát Lhászában a Vörös Hegyen építették fel a tengerszint fölött 3700 méternyi magasságban, több mint 360 ezer négyzetméter területen fekszik.
A series of kings ruled Tibet from the 7th to the 11th century. Lhasa became the capitol of Tibet in the 9th century AD. However the last king was assasinated in 842 AD. and the town lost its political importance. Lhasa became the religious center for centuries long. At the end of the 1230s, the Mongols turned their attention to Tibet. Then Chinese and the Lamas influenced the history and the life.
The Potala Palace was used as a meditation retreat by King Songtsen Gampo, who in 637 built the first palace there in order to greet his bride Princess Wen Cheng of the Tang Dynasty of China. Built at an altitude of 3,700 m (12,100 ft), on the side of Marpo Ri ('Red Mountain') in the center of Lhasa Valley.
A palota két fő részből a Vörös-palotából és a Fehér-palotából áll. A Vörös-palota az épületkomplexum közepén helyezkedik el, a Fehér-palota pedig körbeöleli őt. A hegy lábától kővel kirakott út vezet mind a keleti, mind a nyugati kapuhoz.
The Palace is consisting of two main parts. The central member of Potala is called the "red palace" from its crimson colour, which distinguishes it from the rest. It contains the principal halls and chapels and shrines of past Dalai Lamas.
A palota ma inkább múzeum, mint szakrális épület, de azért sok zarándok keresi fel.
Belső terei, kapui gazdagon diszitettek, természetes festékekkel szinezve.
Tie Potala is not only a museum, but also the shrine of past Dalai Lamas, so it is place for pilgrims to ask for their and the Gods' blessings.
Inside and outside the building is rich in decorative painting, with jewelled work, carving and other ornament.
A potala palotából kijövet, imákat küldtem az Isteneknek - az ember sose tudhassa.
Getting out of the palace, I sent prays to the Gods. One can never know...
Vallási szempontból az 1914-ben alapitott Drepung kolostor és a Sera kolostor a két legjelentősebb Lhasaban. Ez előbbi a következő állomásunk.
In sacral point of view two monasteries - Drepung and Sera - are the most important in Lhasa. Drepung is our next station...
Lenyűgöző épületegyüttes, aranyozott bronz diszitményekkel a tetőn.
Drepung is a very impressive building complex having gold coated bronze ornaments on the roof.
Gondoltam, bölcs ember leszek, ha bölcs ember társaságában vagyok, hát lefényképeztettem magam eggyel.
Sajna már ez a világ is "elkommercializálódik". A fotó 1 euróba került. Nem mintha sajnálnám, csak megjegyeztem.
E kolostorban is a szinek dominálnak, kivül is, belül is. Gyönyörű!
Beautifully colored wallpaintings can be seen everywhere. Terrific!
... és amikor a kék dominál ...
... and this can be seen when BLUE dominates ...
Óvárosi sétával folytattuk a délutáni programot...
The day was continued with a walk in the old part of Lhasa ...
Este kötelező vacsora egy "turista csapdában", tibeti ételekkel (ehető!!! kivéve a yakvajas füszeres kockát). A yakhús finom olyan, mint a marhahús, de annál szárazabb. Nekünk valami szószban tálalták, ami finom volt. Közben a helyi művészek tibeti zenével szórakoztatták a nagyérdeműt ...
At he evening we had dinner in a usual " tourist trap". Tibetan food was served, which was tasty except of yak-butter (for me at least). Yak meat is fine, like beef, but a bit dry. It was served for us in a spicy sauce. During the dinner we were entertained with Tibetan folkmusic ...
Az esztrádműsor végén előkerült egy yak-imitátor páros is, némely hölgyek rémületére...
The cream on the top was a yak-imitating acrobat scarying certain ladies...
A vacsora után szépen hazasétáltunk és korán nyugovóra tértünk, mert másnap reggel korán buszra szálltunk, hogy a Yamdrok tó útbaejtésével, Shigatse városába utazzunk.
Following the dinner we went back to our hotel and prepared for our next journey to the Yamdrok lake and to Shigatse.
A Yamdrok tó a tibetiek egyik legszentebb tava. Mintegy 72km hosszú, számos hegyi patak táplálja. A nyugati végén egy folyó vezeti el a fölösleges vizet. A tó 5000m magasan fekszik. Jó gyakorlat volt ismét a "Hogyan vegyünk elegendő levegőt nagy magasságokban" cimű készülő könyvemhez.
Az utazás a tóhoz igen izgalmas volt. A Brahmaputra folyó völgyében kezdődött...
Yamdrok lake is sacrosanct by the Tibetan people, the principle being that they are the dwelling places of protective deities and therefore invested with special spiritual powers. The lake (621 km² in area, of depth unknown) is fan-shaped, spreading to the South but narrowing up to the North on the height of 5000 m. It was a good experience again to collect impressions for my new hendbook, titled "How to inhale enough air at high altitudes..."
Buszunk kanyargós szerpentinen kapaszkodott fel a hegyekbe, sokszor pár centire az út szélétől forogtak a kerekek...
Our bus was climbing up the hills, the wheels sometimes were just couple of centimers apart from the road edge...
Végül szerencsésen megérkeztünk 5000m-re, ahol ez a látvány tárult elém:
Finally we arrived to our destination safe, where such a view amazed me...
A valóságban ez még kékebb.
... and it much much blue in reality...
Turistacsapdákba ritkán lépek direkte, de most nem birtam ellenállni a kisértésnek, hogy felüljek egy yak hátára. Ime az eredmény...
I ususally not a victim of "tourist traps", however in this case I cannot resist and ride a yak...
Miután hülyére fényképeztük és yakoztuk magunkat, továbbindultunk Shigatse-be.
Az út hosszú volt, mert sebességkorlátozást - 45! km/h - vezettek be a főúton egy előző napi tömegbaleset miatt. Na most a sebességkorlátozást nem úgy kell elképzelni, mint minálunk, hogyaszongya: itt a tábla, amott meg jól letrafipaxozunk. Itt van egy rendőri checkpoint, ahol a boldogtalan sofőr kap egy kutyanyelvet, rajta az időponttal meg az aktuális kilométerrel. Aztán 90 kilométerrel odébb van egy másik checkpoint ahol ezt a cetlit le kell adni és az eltelt idő + megtett távolság alapján a sebesség kiszámittatik. Oszt jaj annak aki hamarabb ért oda, mint köllött volna. Emiánt buszunk kétszer is megállt kb 20-25 perces "pihenőre". Gyanúsan rutinos volt a sofőr e tekintetben. Szerintem nem először és nem is ritkán vannak ezek a "sebességkorlátozások". Persze nem volt ez igazán baj, legalább fányképezhettük a tájat. Megérte.
After shooting thousands of photos and enjoying the scenary, we continued our journey to Shigatse. It was a long trip, as speed limit to 45km/h was introduced on the main road due to a terrible accident on the previous day. At least it was told like that. The speed check is funny there, because they have no device to measure speed. Instaed, there is a checkpoint on the road where the unfortunate driver gets a sheet with time stamp. Then, 90 km away there is another checkpoint. The sheet is checked and based on the elapsed time and the distance, the speed is calculated. No mercy for those arriving to checkpoint earlier as allowed! Due to this reason, our driver stopped twice on the road for about 20-25 minutes. I did not mind at all, I could make some photos at least... voila!
Az ég meg közben ilyen kék birt lenni:
The sky was soooooooooo blue:
Shigatse a második legnagyobb város Tibetben. Fontos kereskedelmi és vallási központ. A Tashilhunpo kolostor ma is működő kolostor, bár a korábbi 10,000 szerzetes helyett manapság csak mintegy 800 lakja. A Panchen Lámák otthona. A Panchen Láma a második számú vallási vezető a Dalai Láma után. A kolostort 1447-ben alapitotta Genden Trup, aki egyben az első Dala Láma is volt. A későbbiekben az ötödik Dalai Láma nevezte ki a kolostor vezetőjévé a Panchen Lámát és ez igy maradt a mai napig. Most nem megyek bele annak taglalásába, hogy a kinai hatóságok miért tartják fenn a jogot a Panchen Láma kinevezésére, mert messze vezetne....
A kolostor temetkezési helye az elhalt Panchen Lámáknak, igy fontos zarándokhely is.
In the town of Shigatse. the second city of Tibet, is the Tashilumpo monastery is the traditional seat of successive Panchen Lamas, the second highest ranking tulku lineage in the Gelugpa tibetan buddhist hierachy, after Dalai lama. Located on a hill in the center of the city, the full name in Tibetan means "all furtune and happiness gathered here" or "heap of glory".
Arany tetők és fehér falak.
Golden roofs and white walls.
A Maitreya kápolnában ...
található a világ legmagasabb ülő Buddhája
In Maitreya chapel can be seen the larges sitting buddha of the world
(nem én csináltam a képet, mert a szerzetesek árgus szemekkel figyelték a látogatókat és rögtön rádugrottak, ha elővetted a gépet)
A szobor 26 méter magas, arannyal boritott bronz, gyöngyökkel, korallal, borostyánnal, gyémánttal és más drágakövekkel diszitve.
(this pic above is borrowed from the net, because the monks were watching all the times and jumped on you, if you tried to shoot photo - even money did not help :-(
A kolostor legrégebbi épülete a Kelsang templom.
The oldest building withtin the monastry is Kelsang Temple.
When the monks having meals and/or praying, they left there shoes outside.
A nagyteremben étkeznek és imádkoznak a szerzetesek. Cipőiket a kerengőben hagyják.
600 éves lpécsők ...
600 years old stairs...
csodálatos faragványok ...
beautiful carvings....
golden roofs...
és freskók mindenütt.
and frescs everywhere.
Ezzel el is telt a nap, vacsora, utánna adtunk az éjszakai életnek is. Néhányan a csoportból bevettük magunkat egy kis bárba - mi voltunk az egyetlen vendégek. Jómagam megkóstoltam a helyi "vodkát". Nem tudom miből készült, de jó volt és mivel csak 2.5dl-es üveg volt a legkisebb mennyiség, hát el is fogyasztottam. Az eredmény: karaoke és tánc.
Meg sok vidámság.
Másnap egésznapos utazás - "sebességkorlátozás" - vissza Lhasaba.
Másnap reggel összecsomagoltunk, a csoport nagyrésze a repülőtérre, én a kanadaiakkal és az olasz lányokkal a pályaudvarra kocsikáztunk.
Fölszálltunk a Lhasa-Xining expresszre, hogy a Qinghai-Tibeti fennsikon át elhagyjuk Tibetet. A Qinghai-Tibeti fennsik a Himalája északkeleti részén fekszik, átlagos magassága 4300 méter. Golmud és Xining városok között ereszkedik le a vonat a tengerszint magasságáig.
Namármost.... a vonatról a következőket illik tudni:
A vasútvonalat 2001-ben kezdték épiteni és a tervek 4 évet adtak a befelyezésre. Ez az első vasútvonal, amely összeköti Kinát a Tibeti Autonóm területtel. Legmagasabb pontja a Tanggula hágó 5072 méter magasan. Az 1142 km sinpárból mintegy 500 km hidakra épült, tekintettel arra, hogy a talaj nagyrésze az úgynevezett permafrost. A talaj itt az örök fagy állapotában van, csak nyáron enged fel 10-15cm mélységben. Erre vasutat nem lehet épiteni, mert belesűlyedne a talajba, mint ez az autó itten:
Ezért hidakkal oldották meg a problémát.
Mivel a levegő Tibetben 35-40%-al kevesebb oxigént tartalmaz, mint a tengerszinten, a vonat kocsijaiban túlnyomás uralkodik, mint a repülőgépekben. A nyomást speciális berendezések biztositják. Akkor sincs baj, ha elromlana a gép, minden kabin külön oxigén befúvóval, és maszkkal van ellátva. Egyébiránt megjegyzem, hogy nem volt szükségem extra oxigénre 5000 méteres magasságban sem.
A szerelvény maga átlagos, semmi luxus, sőt... Nem ajánlom többnapos utazáshoz, csak azoknak, akik nagyon szeretik egymást. Borzasztóan a szűk a hely.
Az étkezőkocsi...
A hálókocsi...
A toilet... (amikor még tiszta, 1 nap alatt erősen "elhasználódik!)
A "fürdőszoba"... érdekessége, hogy a kocsi folyosóján van, úgyhogy felöltözve érdemes mosakodni hacsak nem akar az emberfia feltűnést kelteni.
De hát nem is ezért szálltam vonatra, hanem hogy a fennsikot végigutazva a tájban gyönyörködhessem.
Kigurultunk a pályaudvarról, átkeltünk a Lhasa folyón...
... és hamarosan megpillantottuk az első hófödte csúcsokat.
Utunk először egy keskeny völgyben vezetett, melyet hegyek vesznek körül,
.jpg)
majd fokozatosan kiszélesedve hatalmas sik vidékké szelidül, ahol yak nyájak legelésznek.
Az egyetlen állomás, ahol ki lehetett szállni Na Qu városa volt.
Ahol megint nem birtam ellenállni a kéknek...
A táj a maga egyszerúségében is változatos, folyók ...
... legelők ...
... kis települések váltják egymást.
Elhaladtunk a Namucuo tó mellet is. A helyiek a Mennyek tavának nevezik, valószinűleg a 4718m magas fekvése miatt.
Lassan beesteledett s egy utolsó pillantást vetve a Himalája csúcsaira, nyugovóra tértünk.
Nehéz volt elaludni. Emlékeimben a rengeteg élmény, a tájak, az emberek.
Nem csak a táj, hanem a benne élő emberek is különlegesek, más világban, más életet élnek. Nehéz életet, amiért tisztelet illeti őket. Őket ...
