1986 április 26.-án éjjel, egy rosszul végrehajtott leállási teszt során, felrobbant és kigyulladt a csernobili atomerőmű 4-es számú reaktora. A robbanás levitte a reaktor tetejét és az oldalfalakat, radioaktív részecskéket szórva szét a környezetbe és a levegőbe. A radioaktív por levegőben való szétoszlását segítette a reaktorban meggyulladt égő grafit. Ezt a szél elvitte Észak és Nyugat Európába. Németországban még 10 évvel később is olyan magas volt a vaddisznókban a radioaktivitás, hogy húsuk fogyasztását hatóságilag tiltották.
A múlt héten, szervezett túra keretében meglátogattuk a helyszínt. Két, egy 30 kilométeres és egy 10 kilométeres zónára van osztva a terület (a kisebb térképen látható).
Első megállónk egy Zalissya nevű faluban volt a 30 kilométeres zónában. Tipikus ukrán falu volt, lakóházakkal és a hozzátartozó melléképületekkel.
Volt itt egy kisebb kórház is...
... és vegyesbolt.
A katasztrófa után a hátra hagyott tárgyak nagy részét elvitték megsemmisíteni, a maradékot pedig a fosztogatók tüntették el. Ez a teljes területen így történt. Ami maradt, az 30 éve érintetlenül áll...
Innen Csernobil városába mentünk tovább.
A városban ma a területet kezelő, ellenőrző, valamint a reaktorokat karban tartó személyzet dolgozik.
Ebben a kis szabadtéri múzeumban állítottak ki néhány, a törmelékek eltakarításakor használt robotot. Ezek még ma is sugároznak, ezért megközelítésük tilos.
Következő állomásunk a Csernobil 2-nek is nevezett DUGA-1 radar állomás volt. Több éves munkával és rengeteg pénzért fejlesztettek ki egy speciális radart, amely a NATO rakéták indítását hivatott észlelni. A katasztrófa előtt néhány hónappal kezdett el üzemelni, utána végleg leállították. És nem csak a sugár szennyezettség miatt. A "harkály"-nak becézett szerkezet működési elve az volt, hogy nagy energiájú rádióhullámokat lőtt az ionoszférába harkály kopogáshoz hasonló frekvenciával, amely hullám az ionoszféráról visszaverődve és megkerülve a Földet egy kicsit távolabb lévő hasonló radar vevőkészülékébe került vissza. Ha bárhol a világon egy ballisztikus rakétát indítottak, az megzavarta a hullámokat és ezáltal detektálni tudták az indítás helyét, a rakéta irányát és becsapódás helyét, idejét. A bibi ott volt, hogy ezek a hullámok zavarták a polgári légi közlekedés kommunikációját. Be is szóltak az amerikaiak, hogy "mi a f..szt" műveltek itten gyerekek? Persze a szovjetek minden letagadtak. Finomításra azonban már nem volt idejük, mert bekövetkezett az apokalipszis. Azóta elhagyatva áll az 500m hosszú és 150 méter magas szerkezet...
... a kiszolgáló személyzet lakótelepe...
... az óvoda...
... az oktató kabinetből kiszórt alkatrészek...
És elérkeztünk oda, ahol a történet elkezdődött: a reaktorokhoz...
A 4-es reaktor már megkapta a végleges szarkofágját.
A kupola tökéletesen lezárja a 4-es reaktor maradványait, amelynek alján ott van a már kihűlt, de erősen sugárzó olvadék. Itt kb 200 méterre voltunk a reaktortól.
Tovább indultunk Pripjaty városa felé. A város határában megálltunk a Red Forest-nek nevezett hely közelében. A katasztrófa napján a legtöbb sugárzó anyag ebben az erdő sávban mozgott és terült szét. Egy-két nap alatt a fák zöld színe vörösre változott a sugárzás hatására. Az erdőt később kivágták és eltemették, mert erősen radioaktívak voltak. A területre azonban még ma sem lehet bemenni, mert olyan magas a sugárzási szint, hogy néhány perc alatt is komoly egészség károsodást kaphat az ember. A vasúti sín innenső oldalán még normális a háttér sugárzás (0.2-0.3 milliSievert/h), ám a sínek mögött már több ezerszerese ennek!
A most látható fák már azóta nőttek, de ezek is erősen radioaktívak.
Utolsó állomásunk Pripjaty városa. Egykor virágzó, a szovjet átlagot jóval meghaladó ellátottságot és élet színvonalat biztosító lakhelye volt mintegy 50 000 embernek. Pripjatyban nagyrészt az atomerőmű dolgozói éltek családjukkal, kb. 49 400 lakos, ebből 15 406 gyermek és 16 562 nő. Volt itt minden: lakótelepek, boltok, sport létesítmények, színházak, mozik, szórakozóhelyek, pakok, vidámpark. A lakótelepeken minden blokkhoz saját óvoda és iskola tartozott. Kellet is, mert sok volt a fiatal, az átlag életkor 28 év volt. Az erőműtől a városba vezető úton van egy híd. A "Halál hídja". A robbanás éjjelén, akik ébren voltak, ide jöttek ki megnézni, hogy mi történt. Több, mint 200-an lehettek és bár statisztika nincs róla, de szájhagyomány úgy tartja, ők mind meghaltak, hiszen telibe kapták a radioaktív felhőt, a későbbi számítások szerint a halálos sugárterhelés kétharmadát szenvedték el ott.
A robbanást követő napon 2 és fél óra alatt evakuálták a város teljes lakosságát. A visszamaradt ingóságokat összegyűjtötték és megsemmisítették, illetve a fosztogatók vitték el. Ez utóbbiak súlyos árat fizettek, nagyrészük valószínűleg sugárfertőzés következtében meghalt.
Azóta itt áll egy kísértet város...
Egy sport csarnok
Egy mozi nézőtere
Az uszoda nagy medencéje
A gyerek medence
A főtér a nagyszálló felől
Hűtőpult az egyik boltban
Egy pénztár gép maradványa a padlón
Fogkrém a polcon
Bútor egy lakás nappalijában
Kis cipő az óvoda ablak párkányán
Öltöző szekrényke játékokkal
Újabb cipőcskék
Játékok
A vidámpark, amit soha, senki sem használt. Május elsején nyitották volna meg. Április 26.-án felrobbant a reaktor. Április 27.-én mindenkit evakuáltak.
Az erőmű a 4-es reaktor szarkofágjával az egyik lakóház tetejéről... igen, ilyen közel volt...
Nagyon érdekes, de roppant nyomasztó volt mindezt látni. Végig menni az egykor élettel teli, de ma már csak az enyészetnek átadott településen. A természet lassan lerombol mindent, de át is veszi az uralmat a terület fölött.
Akit érdekel, annak nagyon ajánlom látogasson el ide, amíg még lehet....
A BIZTONSÁGRÓL
Sokan aggódtak értünk az út előtt, alatt, amit most megköszönök mindenkinek. Ám fölösleges volt az aggódás. Engedjétek meg, hogy elmondjam, miért? Előzetesen egy kis fizika:
Radioaktív sugárzás (bomlás)
Három fontosabb fajtája van. Egyre nagyobb áthatolóképességgel:
- Alfa-bomlás során az atommagból egy hélium atommag (erősen kötött 2 proton és 2 neutron) válik ki. Erősen ionizáló, viszont a hatótávolsága levegőben 1 cm alatti.
- Béta-bomlás során az atommagban neutronból lesz proton, elektron kibocsátása közben. Így a béta-sugárzás valójában elektronsugárzás. Közepesen ionizáló hatású, hatótávolsága levegőben pár tíz cm.
- Gamma-bomlás során energia távozik nagy energiájú fotonként. Az előbbiek kísérőjelensége szokott lenni. Hatótávolsága légüres térben praktikusan végtelen, a nagy tömegszámú elemek (általában ólom) gyengítik hatékonyan.
Kísérletileg igazolt tény, hogy a radioaktív sugárzás hatása élő szervezetekre nagymértékben függ a fajtájától és az energiájától. Adott energiájú alfa-részecske több kárt okoz, mint egy ugyanakkora energiájú elektron, vagy egy foton. A különbség a lineáris energiaveszteség (dE/dx) különbözőségében rejlik. Például egy alfa-részecske az energiáját fémben 1 mikrométer alatt adja le, míg ehhez egy gamma-fotonnak akár több centiméterre is szüksége lehet. Emiatt minden fajta sugárzáshoz egy koefficienst rendelünk – a biológiai hatásosságot (RBE – Relative Biological Effectivity). A dózis és a biológiai hatásosság szorzata az ekvivalens dózis, aminek a mértékegysége a sievert (Sv).
A radioaktív sugárzás hatása azonban az érintett szerv típusától is függ. Minden szervhez egy koefficiens tartozik, ami nem függ a sugárzás fajtájától és energiájától. Így az effektív dózis egy adott szervre egyenlő az ekvivalens dózis és a szerv koefficiensének szorzatával.
Egy embert Magyarországon átlagosan évi 3,1 (más forrás szerint 2) mSv természetes eredetű dózis ér, ami a levegőben lévő radonból és a kozmikus sugárzásból ered. Ehhez adódnak a röntgenvizsgálatok hatásai. A nem természetes forrásból származó sugárzás megengedett lakossági effektív dózisa az érzékeny belső szervekre 1 mSv/év, de a végtagoknál és a bőrfelületet kívülrő érő sugárzásnál ez a határ 50 mSv/évre emelhető. Sugárzó anyagokkal dolgozóknál a hosszútávú megengedett dózishatár 20 mSv/év, rövidebb távon 50 mSv/év, végtagoknál és bőrnél 500 mSv/év.
Különbséget kell tennünk a környezetből származó sugárzás és a szervezetünkbe, a légzés, táplálkozás során bejutott sugárzó anyagok hatása között! Ez utóbbi adott esetben még ha kis mennyiségű is, lassan távozik a szervezetből és - értelem szerűen - közel kerül, vagy beépül a sejtjeinkbe. Ilyen például a Stroncium. Kémiai tulajdonságai nagyon hasonlóak a Kálciuméhoz. A Stroncium beépül a csont sejtekbe és ott állandóan sugározva (béta sugárzó, azaz elektronokat sugároz) pusztítja a DNS szerkezetét. Mivel a felezési ideje kb 30 év és a csontban lassan cserélődik a Kálcium/Stroncium, sokáig fejti ki hatását. Csont károsodást, csont rákot, leukémiát okozhat, ha nagyobb mennyiség kerül a szervezetbe.
A zónában való tartózkodás során ez utóbbi nem fordulhat elő, mert tilos az evés! Csak a környezetből kaphattunk sugárterhelést. Azonban: az elmúlt 30 évben a radioaktív részecskék az esővel, széllel felhígultak. Az eső a mélyebb talajrétegbe mosta be a szennyezett talajt, az elfolyó víz a folyóba mosta az anyagot, ahol az felhígult. Maradtak azonban mélyedések a talajban, vagy tárgyak alján, ahol összegyűlt a radioaktív anyag. Ezeket "hot spot"-oknak nevezik. Az egész területet feltérképezték ebből a szempontból és 4-5 évente utánkövetik. A vezetőnk mutatott két ilyen helyet, ahol megmérte a gamma sugárzás erősségét. Az egyik a radar állomás óvodája kapujában lévő fa környékén volt. Emlékeztek ugye? A határérték 0.3. Itt: 16.78!
A másik a vidámparki óriáskerék egyik gondolájának aljában összegyűlt anyag gamma sugárzása. Itt: 18.74.
Ez a készülék a legveszélyesebb (gamma) sugárzást méri. Utunk végén a készülékkel kiszámolta, hogy mekkora sugárterhelés ért bennőnket a túra alatt. Ez az érték 0.002 milliSievert/h volt (látható a Certificate-n). Ez egyenértékű kb azzal a mennyiséggel, amelyet egy ember kap utasszállító repülőgépen 30 perc alatt. Normál esetben legalább 100 órát kellene repülni egyfolytában ahhoz, hogy a megengedett háttérsugárzás alsó határértékét elérjük. Hát ezért voltunk biztonságban.
